Mezőgazdasági termelés

Talán a repce az egyetlen szántóföldi kultúra, melyben a kártevők több problémát okoznak, mint a kórokozók.

Az áttelelést követően az állományok ormányosoktól való megvédése a legfontosabb, azonban később is nagy hangsúlyt kell fektetni a rovarok elleni védekezésre. A leggyakrabban a repcefénybogár (Meligethes aeneus) kártétele okoz problémát. Az imágók általában virágzás előtt jelennek meg, tojásaikat a bimbókba rakják. A kikelő lávák a bibék károsításával jelentős termésveszteséget okoznak (1. kép). Ugyan az imágók is kárt tehetnek a virágokban az érési táplálkozás során, de a nőstények tojásrakásnál csak a bimbókat preferálják. Így a virágok kinyílásakor már jelentős kárt nem okoznak. Emellett fontos kiemelni, hogy az imágók a beporzásban is szerepet játszanak. Előrejelzésük sárga tálcsapdával a legegyszerűbb, de a növényvizsgálatot sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Amennyiben növényenként 3-5 db repcefénybogár már jelen van az állományban inszekticides kezelésre lehet szükség. Védekezéskor a növény fenológiai állapotát is figyelembe kell venni. Hűvös időjárás esetén a repce vontatottabb fejlődése miatt tovább marad bimbós állapotban, vagyis alacsonyabb egyedszám mellett is jelentősebb lehet a kártétel.

1. kép: Repce fénybogár kártétele (Forrás)

A virágokat a repcefénybogár mellett a bundásbogár (Tropinota hirta) is gyakran látogatja, akár számottevő kárt okozva. A becőkben lévő magokat károsítva a repcebecő-or­má­nyos (Ceutorhynchus assimilis) és a repcebecő-gubacsszúnyog (Dasineura brassicae) is jelentős termésveszteséget okozhat (2. kép). Egy repcebecő-ormányos lárva akár 5 magot is elfogyaszthat, míg az imágók a levelet és a bimbót is károsíthatják. A repce-gubacsszúnyog a magokat és a termésfalat megsértve a becő torzulását, idő előtti felnyílását okozza. A kártevők együtt fordulnak elő, mivel a gubacsszúnyog a tojásokat csak az ormányos okozta sérüléseken keresztül tudja lerakni a becőkbe.

2. kép: Repcebecő-gubacsszúnyog lárva (Forrás)

Az eredményes védekezéshez már zöldbimbós állapottól érdemes megkezdeni az inszekticides kezelést. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a beporzókat sem, ezért fokozottan ügyelni kell a növényvédő szer engedélyokiratban előírt felhasználásra. Kémiai védekezésre néhány hatóanyag (acetamiprid, cipermetrin, deltametrin, eszfenvalerát, etofenprox, lambda-cihalotrin, gamma-cihalotrin, tau-fluvalinát) engedélyezett.  Az eltérő időben végzett kezelések során javasolt eltérő hatóanyagú növényvédő szert alkalmazni, elkerülve a rezisztencia kialakulását. Emellett figyelembe kel venni, hogy az állományban több kártevő is jelen lehet. A kijuttatás előtt érdemes ellenőrizni a hatóság honlapján a készítmény engedélyokiratát. A munkafolyamatokba célszerű a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara szakembereinek bevonása is.

NAK / Fodor Attila