Vízgazdálkodás

Az Európai Unió új, vízügyi rezilienciára vonatkozó stratégiája mérföldkő a kontinens vízgazdálkodásának történetében. A Bizottság új stratégiája az édesvizek védelmére, a vízkészletek hatékonyabb felhasználására és az egyetemes hozzáférés biztosítására épül. Mindez nemcsak környezetvédelmi, hanem gazdasági és társadalmi kérdés is – a víz a jövő egyik legfontosabb stratégiai erőforrása.

A stratégia fő céljai

Az EU vízügyi reziliencia stratégiája három fő pilléren nyugszik:

1. A vízkörforgás helyreállítása és védelme

A cél, hogy a forrástól a tengerekig megóvjuk az édesvizeket, és megelőzzük az árvizek, aszályok és vízhiányok súlyosbodását. Ennek része a zöld infrastruktúrák fejlesztése, a talaj vízmegtartó képességének javítása, valamint a vízszennyezés visszaszorítása, beleértve a veszélyes PFAS-vegyületek korlátozását is.

2. Víztudatos gazdaság kiépítése

Az EU célja, hogy 2030-ig 10%-kal csökkentse a vízfogyasztást és növelje a vízhasználat hatékonyságát. Ehhez szükséges a vízinfrastruktúra korszerűsítése, a szivárgások csökkentése, valamint az okos technológiák és digitális megoldások – például hálózati monitoringrendszerek és okosmérők – elterjesztése.

3. A tiszta és megfizethető vízhez való hozzáférés biztosítása

A stratégia kiemelt célja, hogy senki ne maradjon ki a biztonságos ivóvízhez való hozzáférésből. Ez a tudatos vízhasználat oktatásával, a vízárazási rendszerek átláthatóbbá tételével és a nemzetközi együttműködések erősítésével valósulhat meg.

Miért sürgető a változás?

Az EU területének 30%-a jelenleg vízhiányos, a felszíni vizeinek mindössze 37%-a van jó ökológiai, és csupán 29%-a jó kémiai állapotban. Becslések szerint 2030-ra a világ vízszükséglete 40%-kal meghaladja majd a rendelkezésre álló készleteket. A négy legnagyobb vízfelhasználó ágazat; az energiatermelés hűtési célokra (36%), a mezőgazdaság (29%), a közüzemi vízellátás, ideértve a háztartásokat és a turizmust (19%), valamint az ipari termelés (14%) együttesen a gazdasági szektorok vízkitermelésének 98%-át teszik ki.

Az EU fő cselekvési területei:

1. Irányítás és végrehajtás
2. Köz- és magánberuházások, infrastruktúra-fejlesztés
3. A digitalizáció és a mesterséges intelligencia használatának felgyorsítása
4. A kutatás és az innováció fellendítése
5. Biztonság és felkészültség

Hazai kihívások és lehetőségek

A helyzet Magyarországon is súlyos: a csapadék eloszlása egyre kiszámíthatatlanabb, a felszíni vízhozamok csökkennek, a talaj vízmegtartó képessége gyengül. A Kárpát-medence 20%-kal gyorsabban melegszik, ami jelentős párolgási veszteséggel jár és növeli az extrém vízügyi események, aszályok gyakoriságát.

A magyarországi vízbiztonság növelése érdekében kulcsfontosságú a „vizet a tájba” szemlélet következetes megvalósítása, vagyis a víz helyben tartása és hasznosítása a gyors elvezetés helyett. Ennek alapja a természetalapú megoldások alkalmazása, amelyek segítik a mezőgazdasági területek és az ökoszisztémák ellenállóbbá tételét. A mezőgazdasági termelés fenntarthatósága és a szélsőséges időjárási hatások mérséklése szempontjából kifejezetten fontos a talaj vízmegtartó képességének növelése, a tömörödés és az erózió elleni védekezés, a többletvizek elraktározása, emellett a belvizek és árvizek fogalmának újraértelmezése.  E törekvések megvalósítását az uniós Közös Agrárpolitika (KAP) is támogatja, amely forrásokat biztosíthat a vízvisszatartási, talajvíz-utánpótlási és zöldinfrastruktúra-fejlesztési beruházásokhoz – ezáltal erősítve Magyarország vízügyi rezilienciáját és a gazdálkodók alkalmazkodóképességét.

A víz a jövőnk kulcsa – rajtunk múlik, hogy hogyan gazdálkodunk vele.

NAK / Pók Zóra