Mezőgazdasági termelés

Az állattenyésztési élelmiszerláncban tevékenykedő, hasonló gondolkodású uniós partnerekből álló „Európai Állattenyésztés Hangja” elnevezésű csoport újabb kommunikációs anyagában az állattenyésztésnek a tűzesetek megelőzésében betöltött kiemelten fontos szerepére hívja fel a figyelmet.

Ezen a nyáron mindössze csak két európai országban, Spanyolországban és Portugáliában, több mint 350 000 hektár földterület lobbant lángra, ami Mallorca szigetének területével egyenértékű. A következmények nem csak a leégett hektárok számában mérhetőek: teljes közösségek érintettek, ökoszisztémák pusztultak el, a költségek már meghaladják a 600 millió eurót és hatalmas mennyiségű szén-dioxid került a légkörbe: az év eleje óta 39,4 Mt CO₂ került a légkörbe. Figyelembe véve, hogy egy autó évente körülbelül 4 tonna CO₂-t bocsát ki, ez közel 10 millió autó kibocsátásának felel meg, ami nagyjából egy Hollandia méretű ország teljes éves autóipari kibocsátásával egyenértékű.

Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának jelentése szerint ez a katasztrófa évről évre egyre gyakrabban és egyre nagyobb intenzitással fog ismétlődni, amelyhez az éghajlatváltozás, a mezőgazdasági területek művelésének az elhagyása és a száraz növényzet felhalmozódása egyaránt hozzájárul. Ilyen helyzetekben már nem az a kérdés, hogy miért keletkeznek a tüzek, hanem az, hogy hogyan lehet őket hatékonyan megelőzni. És itt jön be a képbe egy gyakran figyelmen kívül hagyott tényező: az állattenyésztés szerepe.

Fotó: ELV - The role of livestock farming in preventing wildfires

Az állattenyésztés fenntartható módszert jelenthet a tűzvészek megelőzésére

Az erdő- és bozóttüzek megelőzése integrált stratégiákat igényel, amelyek magukban foglalják az aktív erdőgazdálkodást, a megfigyelést és felügyeletet, a monitoring technológiákat és a polgári védelmi politikákat. De hiba lenne figyelmen kívül hagyni a (haszon)állatokban rejlő potenciált. Ma a tudomány egyértelműen kimondja: az állatállományok – megfelelő állomány menedzsment mellett – értékes szövetségesek lehetnek a tűzvészek elleni küzdelemben. A szarvasmarhák, juhok, kecskék és lovak nemcsak a füvet és a cserjéket alakítják át értékes élelmiszerforrássá, hanem egyúttal hozzájárulnak a kutatók által „üzemanyag-tehernek” nevezett, a lángokat tápláló gyúlékony biomassza csökkentéséhez is. Európa számos területén, különösen ott, ahol a mezőgazdasági termeléssel felhagytak, az állattenyésztés fenntartható, költséghatékony és multifunkcionális módszert jelenthet a kockázatok csökkentésére.

Ahogyan Juan Pascual spanyol állatorvos ─ a „Reasons to Be Omnivore (for Your and Planet Health)” című könyv szerzője ─ kifejtette: „Az extenzív állattenyésztés csökkenti az éghető biomasszát. Az állatok füvet és cserjéket legelnek, vagyis pontosan azokat az anyagokat, amelyek táplálják a tüzeket. Tanulmányok kimutatták, hogy ahol állatállományok vannak, a tüzek ritkábbak és kevésbé intenzívek.” A háziasított vagy vadon élő növényevők alkalmazása hatékony stratégia lehet a tűzvészek kockázatának és intenzitásának csökkentésére, különösen azokon a területeken, ahol már nem folytatnak mezőgazdasági termelést. Amikor a termőföldeket már nem művelik a cserjék és fák kontrolálatlanul növekednek, ezáltal növelve a gyúlékony biomassza mennyiségét, ami a tájat sebezhetőbbé teszi a tűzvészekkel szemben. A növényevők azáltal, hogy fűvel, cserjékkel és ágakkal táplálkoznak természetes módon hozzájárulnak ennek a gyúlékony biomassza felhalmozódásnak a csökkentéséhez. Kimutatták, hogy a vegyes táplálkozású növényevő állatok – vagyis azok, amelyek legelnek és cserjéket is fogyasztanak – különösen hatékony szerepet töltenek be a tűzesetek megelőzésben, ahogyan az is eredményes megoldás, ha egy adott területen eltérő táplálkozási szokású fajokat együttesen alkalmaznak.

Az elhagyott területeken az állattenyésztés ösztönzése, mint a tűzvészek megelőzésére szolgáló intézkedés

Az elhagyott területeken az állattenyésztés előmozdítása nemcsak a tűzvészek megelőzésére szolgáló intézkedés, hanem gazdaságilag is fenntartható megoldás, amely további ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújthat és növelheti a föld értékét. Ezért a mezőgazdasági, erdőgazdálkodási és tűzkezelési szakpolitikáknak erőteljesebben kellene ösztönözniük az állatok használatát, mint megelőzési eszközt. A legelők fenntartása vagy a területek legelő állatokkal történő újbóli hasznosítása ─ akár háziállatokkal, akár vadállatokkal ─ ígéretes stratégia a tűzvészveszélynek leginkább kitett vidéki területek védelmére.

„A történelem megerősíti ezt” ─ írja Juan Pascual legutóbbi LinkedIn-bejegyzésében ─ „A negyedidőszakban a nagy növényevők kihalása drámai mértékben megnövelte a tűzvészek számát, amint azt több amerikai egyetem kutatása is igazolja.” Általában a tűzvészek okainak és dinamikájának vizsgálatakor elsősorban az éghajlat hatására összpontosítanak, míg a legeltetés hatásait kevésbé vizsgálják. Ennek a szempontnak a vizsgálatához a kutatók a növényevő megafauna kihalását egyfajta „természetes kísérletnek” tekintették, amely hasznos „minta” lehet annak megértéséhez, hogy a növényevők jelenléte vagy hiánya hogyan befolyásolta a tűzvészek gyakoriságát. A múltbeli tűzvészek indikátoraként használt fosszilis szénlerakódások elemzése során megállapításra került, hogy ezeknek a kihalásoknak a következményeként a gyepes területeken a tűzvészek gyakorisága és intenzitása jelentősen megnőtt. A növekedés különösen jelentős volt azokon a kontinenseken, ahol a legnagyobb számban tűnt el nagytestű növényevő állat, miközben a lombfogyasztók – vagyis azok az állatok, amelyek főként cserjéket és ágakat fogyasztanak – eltűnése nem váltott ki hasonló hatást. Így a nagytestű legelő állatok kulcsszerepet játszottak a tűzesetek és a tűzterjedési mintázatok alakításában, ezért ezeket a hatásokat mind a bolygónk történetének rekonstruálásakor, mind pedig a jövőbeli globális tűzvészek dinamikájának előrejelzésekor figyelembe kell venni.

A haszonállatok ökológiai erőforrást jelentenek

A haszonállatok tehát ökológiai erőforrást jelentenek, amelyek alacsony költséggel képesek értéket teremteni. „Ami első pillantásra „száraz fűnek” tűnik, valójában kiváló minőségű fehérjévé válik, hús és tej formájában, miközben az ágazat és az állatállomány maga fenntartja a vidéki foglalkoztatottságot és a vidéki térségeinket nagyban meghatározó kulturális tájképet. De egyre nyilvánvalóbbá válik egy probléma: a vidéki népesség csökken és öregszik.” – magyarázza Juan Pascual. A vidék elnéptelenedik és a gazdálkodók, valamint a pásztorok nélkül a növényzet felhalmozódik, amíg az végül gyúlékony „üzemanyaggá” nem válik, amely készen áll arra, hogy pusztító tüzeket lobbanton lángra.

Mit tehetünk? Először is, támogassuk azokat, akik maradnak és nem adják fel gazdálkodói tevékenységüket. A gazdák minden nap gondoskodnak az állatokról, felelősségteljesen gazdálkodnak a földterületekkel és élelmiszerrel látnak el minket. De ez önmagában nem elég: a termékeiket is értékelni kell, mert fogyasztás nélkül nincs jövője a juhoknak, kecskéknek és szarvasmarháknak. Ha a hús és a tej iránti kereslet drasztikusan csökken, az állatok is eltűnnek és velük együtt a legeltetés is, amely jelenleg segít szabályozni a növényzetet és védi tájainkat.

A jó szakpolitikák fontossága

Egy másik fontos pont a szakpolitikákkal kapcsolatos. A KAP már most is biztosít pénzügyi támogatást, de a jövőben szükség lehet a mezőgazdaság és ezen belül az állattenyésztés által nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatásoknak, például a szén-dioxid-megkötésnek és a tűzvészek megelőzésében betöltött fontos funkciónak az elismerésére és díjazására. „Néhány város, például Barcelona kísérletezni kezdett a kecskék használatával a városkörnyéki erdők tisztítására. Ez egy lépés a jó irányba, de nem elégséges, ha ezzel egyidejűleg olyan szakpolitikákat fogadnak el, amelyek például a vörös hús fogyasztását stigmatizálják az iskolákban. Környezetvédelmi okokból nem tarthatunk több állatot, miközben egyidejűleg arra ösztönzik az embereket, hogy kevesebb állattenyésztésből származó terméket fogyasszanak.” – jegyzi meg Pascual.

Végső soron azt, amit a kutatások ma megerősítenek a múlt pásztorai már jól tudták: egy állatok által legelt réten vagy erdőben nem halmozódnak fel gyomok és nem burjánzik el az aljnövényzet, ezért sokkal kisebb a valószínűsége, hogy az adott terület leég. A tűzvészek megelőzésével kapcsolatban a jövőre nézve ismét erre az emberek, a természet és az állatok közötti ősi szövetségre kell támaszkodnunk.

Forrás: https://meatthefacts.eu/

The role of livestock farming in preventing wildfires

NAK / Borovka Zsuzsa