Mezőgazdasági termelés

A mandula a dió és a mogyoró mellett az egyik legfontosabb héjas gyümölcsünk. Bár hagyományos gyümölcsfajunk és számos hazai nemesítésű fajtával rendelkezünk, viszonylag kis területen, mintegy 500 hektáron termesztjük, amelyből 136 ha a Balatonfelvidéken található.

Az évi termésmennyiség mintegy 350 tonnára tehető. Kis kultúraként tartjuk számon, ugyanakkor a sokrétű felhasználhatósága és gépesíthetősége miatt perspektivikus, egyre keresettebb termék, így globális termesztése is folyamatosan nő. Az elmúlt 10 évben mintegy 20%-kal nőtt a világ mandulatermesztése. A világon 2,3 millió hektáron, mintegy 3,5 millió tonna mandulát termesztenek (FAO, 2023), amelynek közel felét az Egyesült Államok adja (1,7 millió tonna), amit Spanyolország (270 ezer tonnával) és Ausztrália (260 ezer tonnával) követ.

A mandula termesztése sok szempontból hasonlít a kajszihoz, azonban hosszabb ideig fenntartható kultúra. További előnye, hogy öntözés nélkül is képes alkalmazkodni a megváltozott klimatikus viszonyokhoz. Ugyan az egyik legkorábban virágzó gyümölcsfaj, de a téli fagyok már alig tesznek kárt benne. Sőt számos későn virágzó fajta is segíti az esetleges éghajlati kihívások áthidalását. A gépesítés lehetővé teszi a hatékonyabb termesztést, megoldást jelentve a szakképzett munkaerőhiányra. Az információáramlás és a tudástranszfer jelentősen segíti a termesztés hatékonyságát, ami mellett a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elkötelezett. A Balaton-felvidéki Mandulatermesztők Egyesületével közösen szervezett konferencián Hrotkó Károly professzor előadásában számos technológiai lehetőséggel, Pénzes Béla professzor előadásában a legjelentősebb növényvédelmi kihívásokkal ismerkedhettek meg a résztvevők. Továbbá a termelői tapasztalatok átadására is lehetőség nyílt Simon Hinterplattner osztrák és Wertán Zsolt helyi mandulatermelő előadásai során, valamint Balatonakali község önkormányzat- és Nagyházi Szilvia ültetvényének bejárásakor.

A termesztés sikeressége nagyban függ attól, hogy milyen területen történik a termesztés, ezért a telepítés előtt a terület alapos vizsgálatára van szükség. Emellett a technológia is döntő fontosságú. Közép-Ázsiában a modern ültetvények még kevésbé elterjedtek, ezzel szemben Európában a hagyományos termesztési módok mellett (1. kép) egyre nagyobb szerepet kapnak a korszerű, intenzív ültetvények. Ugyan a hagyományos és az intenzív mandulatermesztés hozama általában hasonló, a kézimunkaigényben jelentős eltérés mutatkozik. A hagyományos ültetvényben nagy térállású, 3-5 vázágra alakított fákon történik a termesztés, míg az intenzív ültetvényben síkfalmetszést és tetejezést alkalmazva sövényszerű az ültetvényszerkezet. A lombfal magasságát és szélességét a betakarítógép határozza meg. A termesztési módhoz igazodó alany választása döntő fontosságú, melynek optimálisnak kell lennie a gépi betakarításhoz is. Emellett a kompatibilitás, a talajuntság tolerálása, a mésztűrés és a talajból fertőző károsítók elleni rezisztencia is kiemelten fontos. Számos külföldi, mint például olasz vagy francia fajta áll rendelkezésre, de számos jó tulajdonsággal rendelkező hazai alanyt is nemesítettek. A gépi betakarítás során ernyőszerű begyűjtési technika vagy az önjáró tartálykocsis eszközök is alkalmazhatóak, melyek jelentősen minimalizálják a kézimunka-igényt.

1. kép: Hagyományos ültetvényszerkezet (Zánka)

A károsítók közül a kórokozók határozzák meg jelentősen a termesztést. A monília elleni védekezést már a virágzás korai szakaszában el kell kezdeni. A gomba spórái a virágfelületi nedvesség és a pára hatására csíráznak, így száraz időben nem alakul ki járványveszély. A trioszómás (sztigminás) betegség és a fomopsziszos vesszőelhalás is egyre gyakoribbá vált az utóbbi években. Előbbi nem csak a lombfelület csökkentésében jászhat szerepet, hanem a gyümölcsön is okozhat tüneteket. A ventúriás betegség is kialakulhat, azonban jelentős problémát nem okoz. A virágzásban monília ellen a triazolok hatékonyan alkalmazhatók, míg virágzás előtt réztartalmú készítményekkel védekezhetünk. A többi kórokozó ellen is eredményesen alkalmazhatók ezek a hatóanyagok. Csapadékos, párás időjárás esetén a kombinációjukat célszerű alkalmazni. Természetesen a fertőzött, elszáradt vesszők eltávolítása, a fertőzött levelek megsemmisítése is kiemelten fontos. A kártevők közül az eperpajzstetű, a fekete mandula levéltetű és a barackmoly károsíthatja a növényeket, bár viszonylag kicsi a jelentőségük. Az eperpajzstetű elsősorban az idősebb ültetvényekben jelenhet meg, és a fák kondícióját ronthatja. Védekezni a rajzó lárvák ellen célszerű, amihez az egyszerű piretroid hatóanyagok alkalmasak. A barackmoly esetében a hajtáskártétel lehet domináns. A mandula magdarázs kártételére is fel kell készülnünk, ami különösen nagy problémát okoz a mediterrán térségekben. A rajzás figyelése sárgalapos csapdázással történik, és a védekezés piretroidokkal egy kezeléssel megoldható.

2. Kép: Mandula monília és trioszómás betegség tünete

Az osztrák termelő szerint a megfelelő tápanyagellátás nélkülözhetetlen a mandula egészséges növekedése szempontjából. Nitrogén túlsúlyos tápanyagutánpótlással harmadik évre teljes termést hozhat a fa. Az ápolási munkák és a feldolgozás gépesítése meghatározza a termelés hatékonyságát, hiszen a kézi metszés és betakarítás ma már szinte elképzelhetetlen. A síkfalmetsző, az ujjas rázógép, az optikai válogató és törő nélkül a rentabilitás termesztés nem valósítható meg. Azonban a géppark megtervezése jelentős kihívás volt az osztrák közúti szabályozás miatt, mivel a széles járművek korlátozottan használhatók, szállíthatók. Emellett a növényvédelem is sok kihívást tartogat. A legnagyobb problémát a pseudomonászos rákosodás és ágelhalás okozza, mely megfékezése csak a rendszeres, preventív rezes kezelésekkel lehetséges. Ha a fa megfertőződött, akkor néhány éven belül többnyire elpusztul. A gombák közül a monília jelenti a legnagyobb problémát, ami csak megfelelő, fungicides stratégiával kezelhető. Sajnos a jelenleg elérhető biológiai készítmények nem hatásosak megfigyelései szerint a kórokozó ellen, ezért a mandula ökológiai termesztése nem lehetséges. Ezt Pénzes professzor úr hazai tapasztalatai is alátámasztják.

A Balaton környékén a helyi termesztés egyik legnagyobb limitáló tényezője a terület, mely egyre nehezebben és magasabb áron érhető el. Továbbá a fajtaválasztás is meghatározó kérdés. Problémát jelent, hogy sokszor a fajták termesztési tulajdonságairól nem állnak rendelkezésre hazai mélyreható ismeretek, továbbá a különböző területekre legoptimálisabb fajtákról is kevés információ érhető el. Sok esetben csak 3-5 év múlva, a termőre fordulást követően tapasztalhatók a fajta negatív tulajdonságai, amelyek a termesztési hellyel és céllal sem összeegyeztethetők. Ezért a termesztőknek csak alapos fajtavizsgálaton átesett fajtát szabad üzemi termesztésbe állítani, melynek termesztéstechnológiai sajátosságai is kidogozottak, egészen a végtermék, vagyis a gyümölcs feldolgozhatóságáig.  Ennek hiányában a termesztés folyamatos kudarcai szinte elkerülhetetlenek.

Ezért a termesztők visszajelzése, tapasztalatátadása különösen fontos a termesztés rentabilitása érdekében. Már a telepítés előtt átgondolandó a termesztés célja és technológiája, hiszen ezek jelentősen befolyásolhatják az értékesíthetőséget és a minőséget. A mandula megfelelő előkészítés és feldolgozás nélküli értékesítésével nehéz nyereséges gazdaságot kialakítani. Az egyik legnagyobb befektetési költséget a válogatás jelenti, aminek gépesítése nélkülözhetetlen a hatékonyság érdekében. Emellett a gépi betakarítás is elengedhetetlen, bár még néhány termelő az alacsony eszközberuházást igénylő kézi betakarítást választja. A hatékonyság növelése érdekében az Egyesület tagjai közösen vásároltak betakarítógépet, mely jelentősen csökkentette a kisebb gazdaságok beruházását, növelve a termelés hatékonyságát. Ez is alátámasztja a termelői szerveződés létjogosultságát és szükségességét. A termelők szerint az az öröm, amit a termés jelent, sokszor ellensúlyozza a kihívásokat, még akkor is, ha erről gazdasági számításokat nehéz végezni.

NAK / Fodor Attila, Komma László, Dr. Sidlovits Diána